helyszín: Szent István Bazilika
zene: Mozart – Requiem
Sosem voltam jó a búcsúzásban – már ha egyáltalán lehet abban bárki is jó. De ez most különösen felzaklatott. Én hoztam meg a sorsfordító döntést, és mégis. Kétségek közt vergődök és nem tudom elhatározni magam a végső lépésre. Számtalan kérdés cikázik a fejemben.
Vajon megérti-e, hogy ez elkerülhetetlen számomra?
Vajon ki fogja-e heverni?
Vajon én túl fogom tenni-e magamat rajta?
De leginkább egy kérdés foglalkoztatott: Fogom-e még látni?
Találkozni fogunk-e még? Vagy sosem látom viszont, és ha így lesz, akkor vajon örökké kísérteni fog?
Az is lehet, hogy pár év múlva elsiklunk egymás mellet. Talán szemünk összetalálkozik, de az agyunk nem kapcsol, és már tovább is folyik a tömegben.
De nem. Nem kételkedhetek. Ennek véget kell vetni.
még egyszer megtorpanok, de most már csak az érdekel, hogy találkozunk-e még. elhessegetem ezt a gondolatot is. elhatároztam magam. nagy levegő......... BIG RED STANDING BY............
és megtörtént: lenyeltem a rágómat.
